10.fejezet(3 komi és új)

Megérkeztünk Budapestre. A nagyszüleim kint vártak minket a reptéren. Mikor megláttak jól megölelgettek, megpuszilgattak mind ketten. Elmondták mekkorát nőttem, milyen szép lettem. Én csak mosolyogtam, szorítottam Jus kezét és bólogattam :) Amikor befejezték a monológot bemutattam nekik Justint. Papival kezet rázott, maminak pedig nyomott két puszit az arcára. Nagyon aranyos és illedelmes volt. Elindultunk haza fele. Először úgy volt, hogy szállodában alszunk, de aztán mondtam Jusnak hogy menjünk nagyiékhoz, mert nekik amúgy is nagy a házuk és nem is biztos hogy ránk találnak!  Beleegyezett :) Pont ebédre értünk oda. Finom hús leves és oldalas volt, igazi magyar kaják. Még életében nem evett ilyet, de úgy láttam rajta hogy ízlik neki. Én magyarul beszélgettem a többiekkel így ő egy árva mondatot nem értett az egészből. Aztán az ebéd vége fele, elmondta nekem angolul hogy mondjam meg nagyinak hogy nagyon finom volt az ebéd és hogy örül a találkozásnak. Ez angolul így hangzott: " Pls tell your grandma, if the lunch is very delicious and nice to meet you" Elmondtam neki ő pedig küldött egy mosolyt Justinnak és üzent is neki valamit. Tök vicces volt ez a postás szerep. Ebéd után segítettem lepakolni az asztalról míg Justin fent kipakolt. Nagyon aranyosra berendezte a szobát és mikor felértem az ágyon pihenve találtam rá. Oda bújta mellé és átkaroltam. Ekkor vettem észre, hogy el is szundított :) Na nem baj, gondoltam magamban. Este legalább tovább tud fent maradni, ugyan is bemutatom neki a várost. De amíg alszik sütök neki valami finom sütit nagyival. Így is tettem. Átnyargaltam a folyosón, le a lépcsőn egészen a konyháig. De nagyi nem volt ott. Aztán eszembe jutott, hogy ők szoktak aludni kicsit délutánonként, így hát megnéztem a szobájukban. Ott voltak. Ő is meg papi is. Édesen aludtak mind a ketten. 
-Na nem baj, beszéltem magamnak ezzel a csendet megtörve. Akkor egyedül sütök sütit. Mivel Jus még sosem volt itt, próbáltam a magyar dolgokat megmutatni neki, így almás sütit csináltam. Mert úgy tudtam ilyen nincs Amerikában. Nem nagyon szoktam sütni-főzni. Így hát ez is elég döcögősen indult. KB.: délután fél négykor kezdhettem bele és olyan hat fele lehettem kész. Aztán úgy ahogy voltam, kötényben lisztes arccal felmentem megnézni hogy mit csinál Jus. Még mindig aludt, olyan édi volt. Gyors le is fényképeztem. Aztán elszaladtam mosakodni. Mosakodás közben azon morfondíroztam, hogy még a paparazzók nem fedeztek fel minket, itt Budapesten. Valószínűleg senki sem gondolná, hogy ide jön Justin. Itt kicsit nevettem magamban :) 15 perc alatt végeztem is. Már éreztem a süti illatát így leszaladtam a konyhába, hogy gyors kivegyem. Ne hogy már odaégjen ha nagyjából jól sikerült. Szerencsére semmi baja nem lett a sütinek. Szépen felvágtam és ki tettem 2 tányérkára kb 6-6 db-t. Egyikkel bekopogtattam nagyiékhoz. Ők már fent voltak, tv-t néztek. Elkerekedett a szemük, mikor megláttak egy tál almás lepénnyel :) Ízlett nekik, nagyi még meg is díícsért:) Jól esett, bevallom őszintén. Aztán mentem fel Justinhoz. Ő most ébredezett. De a süti illatára egyből megfordult és elmosolyodott:) Oda mentem hozzá és megkínáltam. Csak az arcát néztem ahogy eszik, közbe még a tányért is letettem. Olyan édesen majszolta. Aztán mikor végzett nem mondott semmit, csak adott egy hatalmas csókot, és ezzel ledöntött az ágyra. Szenvedélyesen csókolt, miközbe a fülembe súgta:
-Isten volt a süti, cica. Köszönöm szépen :)♥
Én csak egy csókkal válaszoltam. Ezek után, Jus egy pillanatra felállt, és bezárta az ajtót. Nem tudtam mit akar, de mikor vissza jött és vadul csókolni kezdett, meg fogdosni, már értettem :) A dolgok egymást követték és újra csodás érzésekkel ért véget a közös időtöltésünk. Az esemény után Justin csak odabújt mellém és mosolygott :) 
-Nagyooooon imáááááááááááááááááádlak!-mondtam neki, örömömben 
-Hidd el, én is téged. Mindennél jobban:)-válaszolta :)
Kicsit még így összebújva pihentünk meg tv-tünk, de aztán elküldtem Justint mosakodni, mert mondtam hogy elmegyünk város nézésre :)
El is indult a kis cuki, de nem zárta magára az ajtót és én kapva kaptam az alkalmon és bekukantottam xd :) Észrevett, és hozzám vágta a fürdő rózsát :) Én csak nevettem, ahogy ő is. Aztán  kijött és odabújt hozzám:
-Te kis huncut:)
-Túl jó a tested Justin, elbűvölsz
-Te is engem.
-De te jobban :)
Így ment, amíg egyszer csak megcsókoltam és csókcsatába végződtek ajkaink :) Amikor végre sikerült befejezni, elindultunk várost nézni :) Én sem tudtam mi merre van, így csak mentünk előre. Megláttunk valami étterem szerűt és beültünk oda elfogyasztani valami italt meg egy kis kaját. Justin a kapucniját feltette és a napszemcsijét is. Az első fél órában kb nem ismerte meg senki. Örült, hogy végre valahol nyugodtan mehet emberek közé, anélkül hogy letámadnák. Aztán felálltunk mentünk tovább. Ja az előbbi éteremben a kajához, sört ittunk. Meg Justinnal lehúztunk egy felest is, hogy jól érezzük magunkat :DD Aztán egy ilyen disco féleséghez értünk. Bementünk és először a pulthoz mentünk. Justin megint valami alkoholosat kért, de én nem. Én csak egy üveg kólát. Aztán elmentünk táncolni. Nagyon cuki volt Jus. Erről az oldaláról még nem ismertem. Teljesen hétköznapi volt. Csak táncoltunk, táncoltunk. A lassú számoknál egymáshoz simultunk a gyorsaknál pedig csak úgy nyomtuk^^ Aztán mondtam neki, hogy elmegyek pisilni. Mondta oké, addig ő elmegy inni valamit. Kicsit hosszú volt a sor a wc-nél. M1, megvártam mert már nagyon kellett pisiljek. Mikor végre végeztem már vagy 20 perc eltelt. Justin után mentem. Kerestem a pultnál. Meg is találtam. Ott volt valami fiú kupacban. De jó gondoltam talált magának haverokat:) Oda mentem hozzá. De amikor oda mentem a fiúk mind bunkó szövegeket mondtak nekem. Erre Justin, amúgy is "allergiás" de most így bepiálva még jobban bepöccent. Először csak annyit, mondott hogy hagyjanak. De a fiúk csak tovább rontották a helyzetet. Justin lehúzott meg egy rövidet és utána behúzott az egyik fiúnak. Úgy megijedtem, nem tudtam mit tegyek. Közéjük akartam állni, de ekkor Justin megfogott és úgy ellökött, hogy elestem. A földre zuhantam, bevertem a fejem. Kicsit megszédültem, de felálltam, mert nem akartam hogy Justin verekedjen. Megint megpróbáltam közéjük állni. Most sikerült nagyjából, de akivel Justin verekedett az ilyen nagy 2 ajtós szekrény volt. Amikor láttam hogy lendíti az öklét Jus felé, akkor odaálltam elé és a csávó már nem tudta megállítani a kezét, így a hatalmas ütést én kaptam. Megint a földre zuhantam. Már nem igazán voltam magamnál, de annyira emlékszem, hogy Jus ordibál le a földre nekem, hogy:
-Minek kellett ide állj? Magam is eltudom intézni a dolgaimat, nem vagyok kislány.
Utolsó mondat ez volt amit hallottam. Ez nagyon rosszul esett. Most igazán megharagudtam Justinra. Legszívesebben azt kívántam volna hogy menjen haza. Miután ezek a gondolatok végig cikáztak a fejemben, utánuk már semmire sem emlékszem. 

*******
3. nappal később:
Felébredtem. Egy kórházban. A fejem nagyon sajgott, nem tudtam hol vagyok. Alig emlékeztem valamire. Csak arra, hogy Jus verekedett valakivel. Az járt a fejemben amit utána mondott... Hogy lehet ennyire szívtelen velem? Én csak segíteni akartam neki, de ő ellökött magától. Ezután egy idegent láttam magam előtt. Valami féle kérdéseket tett fel, de nem hallottam semmit. Látni láttam, hogy mozog a szája, de nem hallottam semmit. Nagyon bepánikoltam. Az orvos arcán is láttam a döbbenetet. Aztán egyszerre csak a szemeim is lecsukódtak. 

************
+3 nappal később:
Mikor felébredtem, még mindig ugyan ott voltam. Nem tudtam mi lehet velem. De a szobába megláttam nagyit. Nagyon örültem neki. Meg akartam szólalni, de nem ment. Ezért kicsi zajt keltettem. Nagyi felkapta a fejét, és odafutott hozzám:
-Szia kis unokám. Hogy vagy, minden rendben? Hogy keveredhettél ilyenbe?
Özönlöttek belőle a kérdések. Én mindegyikre szerettem volna válaszolni, mert most már hallottam amiket mond, de a  szám csak mozgott.Hang nem jött ki belőle, ha pedig esetleg igen akkor nagyon torz szó keletkezett belőle. Nagyi látta hogy mozog a szám.
-Jaj, angyalom várj egy kicsit. Mindjárt szólok az orvosnak és elmondja neked miért nem tudsz beszélni.De kérlek várj meg kincsem, ne aludj el.
Minden szava tisztán csengett a fülemben és ébren maradtam. Körübelül 5 perccel később bejött az orvos és mindent elmondott. Elmondta, hogy a dulakodás közben mikor megütött az a hatalmas ember a fejemen, akkor az agyam olyan részét érte el, ami a beszédért felelős. Azt is mondta, hogy lehet hogy újra kell tanuljam az összes szót, de lehet hogy fogok emlékezni mindenre, és a felépülésem során minden vissza áll a régibe. Mikor ezeket elmondta könnybe lábadt a szemem. Nem hiszem el. Remélem tudok majd beszélni. Justin felől is akartam érdeklődni de az orvos nem hallotta a szavaimat. Valószínűleg gondolta, hogy mit szeretnék így folytatta.
-A barátja, vagy a fiú akivel volt jól van. Őt is beszállították a kórházba,de vele nem ilyen dolog történt. Nála, gyomormosást kellett tenni, mert annyira kiütötte magát, hogy már nem is tudta, hogy ki ő vagy mi ő. Őt már tegnap haza engedték. És a nagy óriás aki behúzott magának a rendőrségen csücsül.
Az össze információt megértettem és elraktároztam magamnak. De csak egy mondat csengett a fülemben:
"-Minek kellett ide állj? Magam is eltudom intézni a dolgaimat, nem vagyok kislány."
Ez nagyon rosszul esett. Én csak segíteni akartam neki. De most már valahogy nem haragudtam rá, hanem aggódtam kicsit érte. Az orvos elmondása szerint 1 hétig megfigyelés alatt tartanak és ha javulok haza mehetek. Nagyon örültem a hírnek és próbáltam minden erőmmel a gyógyulásra koncentrálni. 
Ma egésznap csak pihentem. Vártam hogy bejöjjön Justin. Tudtam ugyan, hogy ki kell józanodnia, de reméltem este azért bejön. .... Sajnos nem jött be. És a következő napokban sem. Már nagyon elszomorodtam, de legalább a testem kezd javulni. Már újra tudok beszélni. A memóriám vissza nyertem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam.
**************
2 nappal később:
Már közel másfél hetet töltöttem a kórházban és végre eljött a nap, hogy haza mehetek. Nagyon boldog voltam. Összepakoltam reggel és kiengedtek. Az orvos mondta, hogy vigyázzak magamra és soha többet ne tegyek ilyet. Megígértem neki minden jót. Nagyon boldog voltam. de valahol a szívem mélyén nem. Justin egyik nap sem jött be. Nagyon rosszul esett. Mindennap rá vártam. Az ölelésére, a csókjára, a bocsánat kérésére, de semmi nem valósult meg ebből.
Elindultunk haza fele. Kb 20 perc alatt otthon voltunk. Felmentem a szobámba. De amit láttam..:
Justin ott heverészett az ágyon és gépezett meg tv-zett. Mikor meglátott, akkor meg el kezdett flegmázni, hogy máskor igazán szólhatnánk neki, ha elmegyünk valahova. Más fél hétig egyedül volt és még egy rohadt sms-t sem küldtem neki.... Na itt betelt a pohár...