9. Fejezet(5 komi és következő)

Egy pillanatra azt hittem Jus az, hogy megmagyarázza a történteket :$ De nem ő volt. Csak Iza jött vissza. Kicsit szomorú lettem, mert nem ilyennek ismertem meg Justint. Hogy csak így itt hagy, sőt még meg is csal. Míg lefutattam magamban ezt a kis eszme cserét, Iza kitette tányérra a reggelit. Mert hozott a pékségből finomságokat. Olyan édes volt. Mindent megtett, hogy boldognak lásson.(a kedvenc péksütimet hozta) Aztán kimentünk és hosszas beszélgetés mellett elfogyasztottuk. Aztán felnéztünk tweeterre:) Láttam, hogy Justin posztolt. De csak a Beliebereknek. Úgy csinál, mint ha semmi sem történt volna. Ahogy olvastam, egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon. Iza megint szorosan megölelt. Annyira jó volt, hogy itt van. De megbeszéltük, hogy mostantól nem  fogunk Justinnal foglalkozni. Ha annyira fontos lennék neki, akkor majd ide jön és elmondja amit akar. Aztán bementünk, mert ma nem volt olyan jó idő és elkezdtünk karaokezni Izával. Még az első daloknál mind ketten zavarba voltunk egy kicsit, de aztán már nem volt semmi gátlás. A Refrénnél mind a ketten ordítottunk. Persze úgy hogy semmi hangunk, de legalább jól éreztük magunkat. Aztán kezdtünk éhesek lenni, ezért neki láttunk közösen főzőcskézni. Mivel nekem vannak magyar vonatkozásaim, ezért ismerem az ottani ételeket. Ugyan is a nagyszüleim Magyarországon élnek, de eddig sajnos ha 1x meglátogattam őket:S Na m1, lényeg hogy magyaros kajákat főztünk. Meséltem Izának a származásomról majd belekezdtünk. Babgulyást és túrós tésztát csináltunk. Én szoktam ilyeneket enni, anyuéknak hála, de Iza még soha sem evett ehhez hasonlót. Mikor elkészültünk a finom illatok messze elkóboroltak a házban. Amikor éppen végeztünk a terítéssel, egyszer csak nyílik az ajtó. Képzeljétek: megérkezett anyu és apu a nyaralásból. Annyira örültem nekik, már hiányoztak. Gyors a kezemből kiejtve mindent odaszaladtam hozzájuk és megöleltem őket. Külön-külön legalább 2 percig szorosan fontam össze a karomat mögöttük. Aztán Iza is megölelte őket. Majd meglátták, hogy mit főztünk. Tátva maradt a szájuk. Ugyan is ők imádják a magyar kajákat és nem tudták, hogy tudunk főzni :) Szóval 4-be ebédeltünk. Mindenkinek nagyon ízlett a kaja és megdicsért minket anyu és apu. Megegyeztünk, hogy mi segítünk nekik kipakolni a bőröndökből, ők pedig elpakolják a mosatlant. Egész délután beszélgettünk, hogy, hogy érezték magukat, meg hogy milyen volt az út. Iza is nagyon érdeklődő volt. Jól ki jött a szüleimmel. Aztán anya rákérdezett, hogy itthon mik történtek. Elmeséltünk nekik mindent. Hogy megismertem Justint, hogy itt aludt, hogy nagyon kedves volt vele és hogy megcsalt. És már 3 napja nem tudok róla semmit. Anya látta rajtam, hogy megviseltek a dolgok és csak ennyit mondott:
-Kislányom, neked kikapcsolódásra lenne szükséged!
-Szemeimet lesütve mondtam- Lehet anya, igazad van!
-Tudjátok mit: Eszembe jutott valami nagyon jó dolog. Iza is veled tarthatna ha van kedve.
-Mi az? Mi az?-érdeklődtünk mind a ketten.
-Mi lenne, ha elmennétek Magyarországra. Iza még egyáltalán te meg ha egyszer voltál ott. Megnéznétek Budapestet és kikapcsolódnátok. Mire haza jöttök azt se tudjátok ki az a Justin :)
Bevallom, nagyon jó ötletei szoktak lenni anyának. Ez is azok közé tartozott. Iza is lelkes volt, így hát bele egyeztünk. Már nagyon vártuk. Jövő héten utazunk, hogy azért egy kis időt anyuékkal is töltsünk. Mert hát most jöttek haza. Iza is haza ment, hogy ő is együtt lehessen a családjával. De este azért rám csörgött, hogy elengedték. Nagyon boldog voltam. Aztán este anyáékkal felkapcsoltunk a kis égőket kint és leültünk a teraszra beszélgetni. Ő mindig megértett és mindig segített bármiről is legyen szó. Meg kérdezte, hogy mindent elmondtam-e neki amikor itt volt Iza. Mondtam, hogy nem... Mert Izának azt nem mondtam el, hogy lefeküdtem Jussal. Erről csak én és Jus tudunk.De most már anya is. Őt is beavattam. Őszintén kicsit féltem, hogy mit fog hozzá szólni. De nem szidott le... KB.: hajnali fél 3ig beszélgettünk majd elmentünk aludni.


****************************
           1. héttel később
Jusról még mindig semmi. Még csak nem is próbált megkeresni, ami fáj legbelül. De nem szabad Justinra gondolnom. Hiszen ma indulunk M.O.-ra. Leszaladtam anyához, hogy megreggelizzek meg ilyesmik. Anya épp beszélt valakivel telefonon, de amikor leértem lehetett érezni, hogy rögtön témát vált, sőt le is csapta a telefont. Kitette elém a reggelit. Én pedig nem ettem, hanem rá kérdeztem:
-Kivel beszéltél anya?
-Senkivel, senkivel. Csak apád egyik ügyfelével.
áhá, szóval anya tereli a témát. M1, nem foglalkoztam vele, nem lehet annyira fontos. A tányéromról eltűntettem mindent, majd futottam fel a szobámba és már húztam is elő a nagy bőröndömet. Egy órával később, már minden benne volt ami az úthoz kellett. Megérkezett Iza is. Anya kivitt minket a reptérre és mondta hogy vigyázzunk magunkra. Azzal ott is hagyott. Leültünk és ekkor megszólal a hangos bemondó:
A Londonon keresztül Magyarországra tartó járatunk 20 percet késik. Elnézésüket is szíves türelmüket kérjük.
Ohh a fenébe, gondoltam magamban. Pont velünk történik ez meg... Na m1. Megkérdtem Izát, hogy gyors szaladjon már el az automatához és vegyen valami kaját, ha már késik ez a fránya járat. Én meg elkezdtem valamit pakolni a bőröndökbe. Ekkor egy puha érintés landolt a vállamon. Azt hittem Iza vissza tért valami kajával. Mondtam neki, hogy mindjárt Iza csak ezt meg ezt elteszem... Megfordultam és ekkor elállt a a lélegzetem. Justin állt mögöttem. Egy pillanatra lefagytam. Ő próbált közeledni felém, hogy megöleljen. De én ellöktem magamtól. 
-Mit keresel itt? Ki mondta el hogy itt leszek?
-Tudod, én anyukáddal már azóta beszélek, hogy haza értek. Minden este megkérdeztem, hogy mi van veled és hogy minden rendben van-e. Ő mondta el, hogy el mész Magyarországra, hogy kiszellőztesd a fejed és hogy elfelejtsem engem. De, Nelli én nem akarom, hogy elfelejts. Nem akartalak megbántani. Nem tudom miért mentem el, akkor este. A csók meg nem történt meg. Az arcára adtam egy puszit, a lánynak. Ő ugyan is az unokatestvérem. Tőle kértem segítséget, a kapcsolatunkkal kapcsolatban. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Volt egy tervem, de azt még nem merem megtenni. Tudod az volt a tervem, hogy megkérjem a kezed, de féltem hogy elutasítanál. Az unokatesóm pedig ilyen pszichológus féle és megkérdeztem mit tegyek és ő azt mondta: Semmi kép nem hagyjalak elmenni, ezért én is vettem egy jegyet Magyarországra és szeretnék veled tartani. És megbeszélünk mindent ígérem és soha többé nem akarok ennyi időt külön tölteni még egyszer. És eddig azért nem jelentkeztem, mert úgy is elutasítottál volna a hírek miatt.
Justin megint közeledett felém, hogy megöleljen. Most nem ellenkeztem. Mind kettőnk arcán könnycseppek gördültek végig. Olyan szorosan öleltük egymást, mint még soha. Csak annyit tudtam mondani:
-Nagyon szeretlek, és nagyon hiányoztál!♥ 
Ekkor Jus elengedett az ölelésből és megcsókolt.:$ Istenem mennyire vágytam már a csókjára:$ De ez még nincs lezárva.
Ekkor megszólalt a "reptéri hang":
-Megkezdhetik a beszállást a 21-es kapunál a Magyarországra tartó utasaink.
Körül néztem, hogy hol van Iza. Teljesen elfeledkeztem róla... Megkérdeztem Just, hogy nem látta-e. Erre így felelt:
-Ja, Izát ne keresd. Tudott mindenről és már haza is ment :)
-De hát a bőröndjét is itt hagyta-miközben meredten és értetlenül néztem Justint.
-Ja, ebben az én cuccaim vannak. Együtt pakoltuk össze :)
-Istenem! Imádlak Justin Drew Bieber és Izabella Sparks.♥
Jus elmosolyodott és elindultunk a kapun. Amikor felértem a repülőre, felhívtam Izát és megköszöntem neki mindent és elmondtam neki, mennyire is imáádom♥
Justinnal egész úton össze voltunk bújva és beszélgettünk. Átbeszéltünk mindent. És a végén egy forrócsókkal bélyegeztük az újra kezdést. A Repülő megérkezett Budapestre :)