53. Fejezet

Felnéztem a hangra és megpillantottam Jazzy hercegnőt. Felakartam állni, hogy jól megölelgessem és megpuszilgassam, de ekkor feltett egy kérdést:
-Justiin..-nyújtotta el a végét-miéjt nincs jajtatok juha?-majd kicsi szemeit rám vettette. 
Upsz.. Elfelejtettem mondani. Tegnap este nem öltöztünk fel.. De hát ki gondolta, hogy jön Jazzy.
-Hát tudod Jazzy-kezdtem bele, de ekkor betoppant Jaxo is.
-Justiiin. miéjt nincs jajtatok ruha?
Itt már nem bírtam és elröhögtem magam.
-Picit kimennétek? 
-Nyeem Justiin..
-Jó akkor tudjátok mit? Bújócskázzunk! Én számolok, ti bújtok. Hajrá!-mondtam nekik és ők a következő másodpercben már el is tűntek.
Én gyorsan betakartam Nellit és elszaladtam felöltözni.
Miután sikeresen magamra vettem néhány textil darabot, lementem a konyhába. Vagyis hát odaakartam menni., de útközben meghallottam Jazzy édes hangját:
-Jaxon, fogd meg a kezem és gyeje. Tudok egy nagyon jó búvóhelyet. Ott soha nem talál meg Justiin.
-De nee máár. Itt jó.-civakodtak.
Én, hogy tudják, hogy itt vagyok hangos számolásba kezdtem:
10, 11, 12 ...
-Hajadj már Jaxon. Nem hajjod, hogy mindjárt jön?
Istenem, de tündériek. Komolyan. 
Bekapok valamit, aztán megkeresem őket. Most már viszont tényleg semmi sem állíthat meg a konyháig.
Nem is állított, viszont amikor leértem megláttam apát és Erint... egy csomó bőrönddel..
-Sziasztok-köszöntem nekik. Mi ez a sok bőrönd?-érdeklődtem.
-Szevasz fiam! Tudod-kezdett bele apa-most felújítják a házunkat és amúgy is régen láttunk..
-Mennyi idő fater?
-1 hónap.
-Mennyi?
-1 hónap-mondta még egyszer ki.
Zavarunk? Menjünk szállodába?
-Miii? Nem kell, maradjatok nyugodtan csak váratlanul ért.
-Ja és még valami..
-Igen?
-Emely! Gyere egy picit.
Azzal odajött elénk egy gyönyörű lány. Haja barna, szeme ragyogó. Lélegzetelállító volt.
-Szia!-nyújtotta félénken a kezét-Emely vagyok. A bébiszitter.
-Sziaa! Justin-majd megöleltem.
1 másodperc alatt megfordultam tengelyem körül és apához szegeztem egy kérdést:
-Te, fater.. Minek bébiszitter? 
-Hát azért, hogy ti is és mi is tudjuk csinálni a saját dolgainkat.
-Ja értem. Amúgy szép lány ez az Emely.
-Na fiam. Neked ott van Nelli.

Ahogy kimondta lejött Nelli a lépcsőn és értetlenül állt a sok bőrönd, a gyerekek és apáék előtt.
-Sziasztok!-Ennyit tudott kimondani.
-Szia, sziaa-ment oda hozzá mindenki.
-Jó reggelt-köszöntöttem-Ő itt Emely a bébiszitter. 1 hónapig itt fognak lakni, mert apáék házát felújítják.
-Ja értem-mondta.

~este

-Elmentünk, majd jövünk-kiáltott apa vissza az ajtóból.

-Okéé. Sziasztok-hangzott el az egybehangzó válasz.

-Mi is menjünk szerintem, még mielőtt túl sötét lenne álltam fel a kanapéról.

-Mii? Tii? Hova?-kérdezte Nelli meglepetten.

-Ja, nem is szóltam. Meghívom Emit kajálni és megmutatom a várost neki.

-De erről miért nem szóltál Justin?

-Nem olyan nagy ügy.. Megint túl reagálod.

-Te reagálod túl. Istenem. Olyan gyerekes vagy..

-Ja gyerekes.. Erről jut eszembe. Amíg elmegyünk tudsz vigyázni a gyerekekre?

-Szórakozol?-kérdezte dühösen..

-Nem.-mondtam full komolyan..

-De nem miattad.. 

Majd fogta és felment az emeletre a gyerekekhez.

-Akkor  indulhatunk Em?-majd rámarkoltam ujjaira.

Sziasztok. Milyen az új háttérkép? Ha béna szóljatok és mondjátok, hogy milyen színű legyen vagy ilyesmi. Zenéket továbbra is írhattok. És komizni is jó lenne. Az előzőhöz 6-7 jött.. Kicsit szarul esett. De mindegy. Akkor kezdjük megint. Kövi rész 8 kommentártól!