54. Fejezet

Justin szemszöge:

Nem értem, miért húzta fel magát annyira Nelli azon, hogy megmutatom Emnek a várost. Annak idején neki is meg kellett mutatni, mert nem tudta mi hol van. Nincs ebben semmi rossz.

Mikor végre átléptük a küszöböt megkönnyebbültem. Végre nincs itt és nem ordítja le mindenért a fejem.

-Hé Em, megeszünk egy pizzát? Utána mehetünk, de korog a hasam.

-Oké Justy, szívesen-majd rám villantotta 1000 wattos mosolyát.

Mikor a pizzázóba értünk, kinyitottam az ajtót előtte és még a széket is kihúztam. Ő mindezeket egy mosollyal díjazta.

-Sajtos, sonkás jó lesz?

-Persze.-mondta elég rövidre zárva a dolgot.

Kicsit fura volt bevallom, de üsse kő. Egy szép lányért bármit.

A vacsora finom volt és közben nem csak az étvágya, hanem a kedve is megjött. Egész sokat beszélt magáról. Mit szeret, mi a kedvenc színe stb. És a tény, hogy minden dologban megegyezünk elég ijesztő.

Ami az én kedvencem, ugyan az mint az övé. Nagyon fura.

Miközben a parkban sétálgattunk, kémleltük az eget és beszélgettünk majd hirtelen felém fordult:

-Justin, nagyon fázok.

Kezére pillantottam és láttam, hogy tiszta libabőr.

Nem feleltem semmit, csak egyből ráterítettem a kabátomat.

-Köszönöm.-suttogta

Ekkor arcunk hirtelen vészes közelségbe került. Nagy volt a kísértés bevallom. De nem történt semmi. Hű maradok!

Nem sokkal később elindultunk haza felé. Végig fogtuk egymás kezét.

Nelli szemszöge:

-Jahj Jaxoo! Mássz le onnan, de gyorsan. Le fogsz esni.

-Jazzy, mit csinálsz? Azt nem szabad!

Huhh. 20 évesen 2 kisgyerekkel, egyedül kicsit sok. Alig bírok velük. Elég rakoncátlanok.

Fogalmam sincs, mit akar Justin attól a cafkától ezzel a 'városnéző' ál szöveggel. Csak bízni tudtam benne, hogy semmi OLYAN nem fog történni.

De viszont fogalmam sincs, mit kezdjek a gyerekekkel. 

Még az a szerencse, hogy már este 7 és mindjárt letehetem őket aludni.

-Jazzy, Jaxo. Gyertek ide légyszi-szóltam a kicsiknek, akik 1 percen belül már itt is voltak.

Most megyünk megfürdünk. Már vittem sok játékot a kádba, utána vacsi majd olvasok nektek mesét.

Benne vagytok?

-Igeeen-mondták kórusban.

-Remek-nyugtáztam tervem sikerességét.

A következő 10 percben sikerült a kicsiket bepakolni a kádba. Istenem, komolyan 2 percenként ugrálnak ki, hogy 'kint hagytam a pónim, vagy spidermant'. Elég fárasztóak. Mindegy.

Fürdés: pipa

Vacsi: iksz

A pin dúrokat beültettem a TV elé, míg elkészítettem valami kis vacsorát.

Utána azt szépen tányérokra tettem és eléjük raktam. Végre kezdenek megnyugodni.

Szépen csendben ülnek a TV előtt és vacsiznak.

Újabb 15 perc után sikerült elfogyasztani a nap utolsó ételadagját. 

Utunk ismét a fürdőig vezetett. 

-Fogmosás idő.-kiáltottam el magam!

Ők már jöttek rögtön is utánam.

Tök ügyik, mert megmosták egyedül a fogukat és utána be is feküdtek egymás mellé az ágyba.

Jazzy átkarolta Jaxont és most következett a mese.

A Csipkerózsikát választottam!

-Itt a vége, fuss el vége-vittem le a hangomat, mert már elaludtak a kis bébik!

A pozíciójuk megváltozott. Jaxon teljesen elfordult és Jazzy lábához került.

olyan édik voltak istenem..  :))

Csendben kiosontam a szobából és pont ekkor csukódott be az ajtó. Justinék jöttek meg mert hallottam, hogy ezt mondja:

-Ez jó volt Em, remélem majd megismételjük!

-Igen Justin, persze. Köszönöm.

A telefonom billentyűjét feloldottam, hogy lássak lemenni, de bár ne tettem volna.

A fényében, pont láttam, amint elcsattan egy csók kettejük között.

Egyikük sem ellenkezett. Istenem.. Valahogy éreztem, hogy Justin nem csak azért viszi el, hogy megmutassa a várost. Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vertek. Hihetetlen sebességgel berohantam a szobámba és könnyeim csak úgy záporoztak. Úgy tudtam.. Valahol éreztem.. Valójában nem hiszem el.

Fejemet párnáim közé temettem. Nem akartam senkivel sem beszélni. Egyedül akartam lenni. De természetes, hogy ez a barom feljön. Hát persze, mert ez a közös szobánk... VOLT. Egy perccel tovább nem maradok az biztos. Reggel elköltözök..

Amint meghallottam, hogy belép elfojtottam a sírást és úgy tettem, mint aki alszik.

Justin bebújt a takaró alá, kezeit átkulcsolta derekamon és hozzám bújt. Mintha mi sem történt volna! Undorító. Ráadásul ha most nem látom, lehet még folytatása is lesz. Bele sem merek gondolni. Minden esetre nem akarom, hogy hozzám érjen, ezért úgy tettem, mint ha megfordulnék így kibogozódva szorítása alól.

~Reggel:

Egy percet sem aludtam az éjjel. Elég dühös és csalódott is vagyok. De talán inkább a csalódottság jellemez.

Nem értem, hogy tehettem meg velem. Újra.

Reggel fél 6 van. Mivel senkivel sem akarok összefutni, ez a legalkalmasabb idő arra, hogy összeszedjem a legfontosabb cuccaimat és elhúzzak a büdös fenébe..

Épp egy bőrönd lett. Csendben kihúztam a szobából. Még mielőtt elindulok és itt hagyok mindent, benézek a kicsikhez.

Tegnap megismertem és megszerettem őket. Így besettenkedtem szobájukba és 1-1 puszit nyomtam homlokukra.

-Köszönöm, hogy megismerhettelek titeket.-suttogtam

Lecsordult egy könnycsepp. 

Tudom, hogy helyesen cselekszem, ha elmegyek. 

Justin szemszöge:

Reggel fél 10-kor a nap sugarai ébresztettek. 

Átakartam ölelni Nellit, de nem volt mellettem. Mindegy, biztos már felkelt.

Gyors rendbe szedem magam és lemegyek hozzá : )

A tegnap miatt kicsit rosszul érzem magam és bűntudatom van, hogy megcsókoltam. Nem kellett volna.

De amiről nem tud Nelli az nem fáj neki.

Mire végeztem a reggeli mosdással az időjárás átváltott borúsra. A felhők feketék és esőre állnak.

Majd kitalálok valami benti programot kettőnknek, gondoltam és vidáman a konyha felé indultam.

-Jó reggelt-köszöntöttem mindenkit.

-Sziaa-hangzott vissza az egybehangzó válasz.

Kinyitottam hűtő ajtót, valami étel után keresve, de közben apa odajött:

-Hé Justin, Nelli?

-Nem lent van?

-Itt nincs.

-Fönt sem.

-Várj mindjárt felhívom, lehet csak elugrott valahova.

Ezzel felszaladtam a telefonomért és tárcsáztam a számát. De nem vette fel a telefont. Mi vaan máár? :O

Nem értem ezt az egészet..

2 nap múlva:

2 napja nem tudok róla semmit. Megőrülök. Mi van vele? Hol van? 

Az időjárás mióta elment elég rossz. Azóta csak esik, mintha tudatni akarni velem valamit. 

nem bírom már. Egyik este kiálltam az erkélyre és halkan, könnyekkel küszködve suttogtam:

-Csillagok! Csillagok! Mondjátok el nekem. Merre jár, hol lehet most a kedvesem?

Remélem tetszik a rész nektek! Jó hosszú lesz. Sokáig készültem rá. A következő rész az 55. Szerintetek megtudjuk csinálni az 55 részéig a 10.000 nézettséget és a 10 feliratkozót? Kérlek titeket, aki nem tette még meg az iratkozzon fel. Nektek nem nagy dolog, de nekem nagyon sokat jelentene. A részért mondjatok köszönetet Hugomnak, aki segített kitalálni a lényeget. Remélem sokatoknak van tesója, mert ez nagyszerű dolog. Én speciel sokat veszekszek vele, de imádom őt. Nem is tudom mi lenne velem nélküle♥ Szeressétek ti is a tesótokat. A következő rész 8+ komi után!