58. Fejezet

Ryan szemszöge:

Mint sejthetitek nem volt véletlen, hogy mi is pont itt 'nyaralunk'. Biztos forrásokból megtudtuk, hogy ide jön Nelli és én, mint jó barát kötelességemnek érezem, hogy kibékítsem Justinnal. Ennek érdekében ki is eszeltünk egy tervet az én drága szerelmemmel. Szeretnétek tudni mit?

Nelli szemszöge:

Amint megfordult az illető az összes jelzőt visszavonom amit eddig használtam rá. Hisz ő Loui.

-Te meg hogy kerültél ide?-rontottam át az asztalokon egyből.

-Jöttem küzdeni érted. Nem viccből mondtam, hogy még mindig szeretlek. Csak tudod, amíg itt van ez a Justin gyerek nehéz dolgom lesz. De sosem fogom feladni. Ezt jól jegyezd meg.-mondta teljes elszántsággal hangjában.

-Mi? Te miről beszélsz?-értetlenkedtem.

Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok, ki vagyok, mi vagyok.

Ez azonban továbbra sem változott. Amint kérdéseket tehettem volna fel, hogy megtudjam mi ez az egész Loui megfogta a kezem és egészen a tengerpartig húzott. Ott volt egy szék, minden féle virágokkal feldíszítve. 

Ott kell helyet foglaljak és megkezdődött a vallomás:

Te úristen. Kaptam szám elé a kezemet. Olyan édes volt így Loui. 

-Jahj gyere ide!-mondtam neki, miközben széttártam karjaimat.

Szorosan megöleltük egymást, majd folytattam.

-Nagyon aranyos vagy, meg tök jól áll ez a fehér cucc is. De tudod Loui... 

Justin szemszöge:

-Siess már Justin. Louis már rég végzett. Ha még megakarod kaparintani haladj.-szólt idegesen Iza.

-Jó-jó, sietek! Csak a hajam.

-Istenem, Justin!-Nem a hajadért szeret.

-Még egy kalap és utána mehetünk.

-Oké, csak haladj!-emelte fel ismét hangját.

-Kész vagyok, gyere!-mondtam majd mind a ketten futni kezdtünk a tengerpart felé.

Nelli és Loui épp egymást kezét fogták.

Nem! Ezt nem hagyhatom. -motyogtam magamban. 

Pár másodperccel később oda is értem és így szóltam:

-Nelli! Kérlek várj! Mielőtt még bármit is tennél hallgass meg, kérlek!

-Justin-csillant fel szeme. Istenem de régóta vágyok arra, hogy meglássam.

Ma is, mint mindennap gyönyörű volt.

-Mondd Justin!-szökkentet ki gondolkodásomból.

Úristen Justin, nehogy elszúrd. Haladj!-biztattam magam, majd végül bele kezdtem.

Mikor végeztem láttam, hogy szemei kissé könnyesek. Gyorsan odafutottam hozzá és megöleltem.

Visszaölelt, de csak egy másodpercre majd eltolt magától.

-Justin. Nagyon szép volt ez a dal, meg minden és köszönöm, hogy eljöttél, de sajnos..

Nagy nehezen, de összejött a 10 komi. Ha ennyire szar részt írok mondjátok meg máskor.. Lényegtelen itt a következő. Szerintem aranyos lett.. Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra komizzatok. Ha összegyűlik estig 10 komi akkor megírom még ma a kövit. Sok sikert!