60. Fejezet

-Gyere-mondta alig hallhatóan és tekintetét rám emelte.
-Justin én annyira sajnálom ezt az egészet ami a parton volt. Nem akartam, hogy így legyen. Csak egy ártatlan tréfának indult, de túl lőttem a célon, tudom! Bocsánat és mindennél jobban szeretlek!
-Ennyi?-kérdezte rezzenéstelen arccal
-Igen-ejtettem ki félénken és közben szorgosan fürkésztem arcát.
-Jó, akkor most kérlek menj el.
-De miért Justin? Miért csinálod ezt?
-Tudod, számomra egyáltalán nem volt vicces! Úgy hogy most hagyj magamra.-mondta már szinte kiabálva.

Justin szemszöge:

Nelli idejött és most mondta el, hogy csak viccelt. A szívem mélyén természetesen megkönnyebbültem, de azért egyáltalán nem volt vicces, de most komolyan! Ilyennel azért nem kéne viccelnie. Ezért úgy döntöttem én is megviccelem. Eljátszom, hogy mennyire megbántott és most gondolkodnom kell. Ez kicsit nehéz nekem, mert legszívesebben amint kimondta, hogy semmi nem valós az előbbiekből magamhoz szorítottam volna, de vissza kell, hogy kapja :)))

-Tudod, számomra egyáltalán nem volt vicces! Úgy hogy most hagyj magamra.-mondtam neki.

-Kérlek, Jus. Akkor csak egy dolgot had mondjak még el.-könyörgött.

-Hallgatlak-vettetem oda neki kissé flegmán és lekezelően. 

Mikor a felénél tartott már sírni tudtam volna. Istenem ez a dal, mennyire hozzánk illik. A helyzetünkre. Én sem bírom ki nélküle és mindennél jobban szükségem van rá.

-Istenem mennyire imádlak-öleltem szorosan magamhoz a dal végén miközben mellesleg mind ketten sírtunk. Ez nem csak egy dal. Ez elmondja az érzéseinket ebben a pillanatban.

-Sajnálom Justin! Sajnálom-hajtogatta egyfolytában Nelli.

-Imádlak, imádlak-válaszoltam rá.

öleltük egymást hosszú percekig az alábbi módon végül felálltunk. Nelli kezeit nyakam köré fonta majd megcsókoltuk egymást. 

Olyan mennyei volt érezni újra. Már vagy másfél hete nem csókolhattam meg. Úgy hiányzott. Istenem milyen hülyék vagyunk. Minden hülyeségen összeveszünk. Nem kéne, mivel imádjuk egymást is úgy is kibékülünk.

Nelli szemszöge:

Olyan jó érzés, hogy kibékültünk Justinnal.

Mikor végre túl voltunk a csókok hadán és az ölelkezésen Jus felé fordultam és így szóltam:

-Hé, bébi! Jössz egy kicsit fürödni?

Csak néztem rá de egy hangot sem adott ki.

-Justin!-szólítottam meg újra.

Most sem felelt.

****

De hát én csak 1 percre fordultam el.

Sziasztok!!♥♥ Na akkor 1 dolgot tisztázzunk. Ha névtelenül vagy akár névvel is többször komiztok az nem ér!!! Köszönöm, hogy annyira szeretitek a történetemet, hogy többször is komiztok, de ez így nem jó.

Ugye mostantól nincs komi határ, de ha az lesz, hogy 0-5 terjed a komik száma akkor vissza teszem! 

Természetesen ma is lesz egy kérdés amire ha van kedved válaszolj komiba.

Téged zavar, hogy ennyi képet és animációt rakok a történetbe?

Jó olvasást ja és a zenét hallgassátok és olvassátok el. Megérii. Sok puszi♥