65. Fejezet

-Justin drogozik-nyögte ki végül..
-Mi? Honnan veszed?-kiabáltam vele
-Kérlek nyugodj meg. A hírekben olvastam, hogy a turnébuszon találtak nála marihuánát.
-A hírekben? Te normális vagy? Ott semmi nem igaz, te is tudhatnád.
És egyáltalán, hogy mersz ilyet feltételezni róla?
-Miért velem kiabálsz?-emelte most már ő is fel a hangját.
-Mert kivel kiabáljak? Ki gyanúsította meg Justint. hogy drogozik?
-Tudod mit? Én szóltam előre. Te bajod, hogy nem hiszel nekem.-förmedt rám, majd egyszerűen faképnél hagyott.
Jobb is. most amúgy sem tudtam volna elviselni a közelségét.
Még hogy Justin drogozik. Észrevenném. Meg amúgy is vele voltam egész nap. Még csak ideje sem lett volna rá..
Dühös pillantásom órámra vetettem. Pontosan 12 órát mutatott.
Úgy döntöttem haza ballagok és mindent elmondok Justinnak.

~A szállodában:

-Megjöttem-vettem kicsit hangosabbra, mert nem láttam Justint.

Ledobtam a cipőmet és a konyhába igyekeztem egy kis vízért. Elvégre elég meleg volt odakint.

Tele engedtem a poharam a hideg folyadékkal, majd inni kezdtem.

Mikor befejeztem hirtelen két kéz fonódott derekam köré.

-Jó reggelt édes.-majd nyakamba csókolt.

-Dél van már-kacsintottam rá, majd kibújtam öleléséből.

Nem hagyott nyugodni ez a dolog, amit Iza mondott.

Amint vissza néztem Justinra láttam, hogy szomorú mert kicsit elutasító voltam vele.

Fejét elfordította, keze zsebre dugva. 

Nem hagyhattam így. Ezért adtam neki egy csókot.

De aztán a lényegre tértem.

-Figyelj édes!

-Hmm?-nézett rám mosolygósan.

-Szeretnék veled beszélni több fontos dologról is.

Ekkor eldobott mindent és vigyázz állásba állt:

-Igen is, asszonyom!.

-Ajh, te butus. De én tényleg akarok veled beszélni.

-Mondd nyugodtan-jött közelebb és ölelt meg.

-Először is, nézd ezt.!

Majd elé dobtam az újságot.

Végig olvasta cikket, majd röhögni kezdett.

-Ez volt olyan fontos? Jahj bébi, tudod hány meg hány ilyen lesz még? Csak próbálják tönkre tenni a kapcsolatunkat. Szard le őket. Én is ezt teszem.-majd egy hatalmas puszit nyomott pont homlokom közepére.

-Imádlak.-öleltem meg.

-Én is.-zárta rövidre.

-De élet. Ez még csak az egyik dolog volt.

-Tényleg. Halljuk a másik ilyen nagy horderejű problémát.

-Tudod, ma voltam lent a parton és..

-És?

-Izával mentem. És beszélgettünk..

-Jahj mondd már. Ne tarts már ilyen fél órás szüneteket.

-Azt mondta, hogy megjelent egy cikk, miszerint a turnébuszodon füvet találtak.

-Mi?

Én nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem..

-És te hiszel neki?-kérdezte eléggé idegesen.

-Nem tudom. Csak tegnap voltunk együtt. Kitudja az előtt mit csináltál..

-Hát kösz szépen! Tényleg. Látom ennyire bízol meg bennem.

-De nem. Justin hallgass meg.

-Dehogy hallgatlak. Foglalkozz a hülye kis barátnőddel, higgy neki engem meg hagyjál békén.-mondta végig ordibálva és idegesen majd elviharzott.

Nem értem mi van vele. Ha ártatlan lenne, talán nem kapta volna fel a vizet. Én nem tudom mi is van most.

~este:

Lassan éjfél és Justin még mindig nem jött haza.

Már számtalanszor hívtam a mobilját, de nem veszi fel. Kezdek nagyon aggódni..

Újabb 1 óra telik el. Az óra már megütötte az éjfélt.

Hirtelen ajtó nyikorgásra leszek figyelmes.

Szememet erősen az ajtóra szögezem.

-Justin! Te vagy az?-kérdeztem halkan.

Nem érkezett válasz. 

Pár másodperccel később valaki belépett az ajtón.

Valaki aki teljesen más volt mint az előtt..

Új rész, yee! A rendszeres olvasók száma megnőtt. 2 taggal bővültünk, akiket ezúton is köszöntök. Remélem tetszik nekik a blog. A rész tudom, hogy nem a legjobb, de most alig volt ihletem.

Azért bízok benne, hogy valamennyire tetszett nektek. Sok puszi!