66. Fejezet

-Justin! Te vagy az?-meresztettem ki szemeimet.
Nem válaszolt.
Látszott rajta, hogy nem épp józan semmilyen tekintetben.
-Justin. Figyelj már rám!-lengettem meg kezemet feje előtt.
-Mi van már? Miért nem tudsz békén hagyni?-ordibált velem.
Én megadóan felemeltem kezem és magam elé tartottam.
Éreztem, hogy nem fogok tudni vele beszélni értelmesen ezért magára hagytam.
Elmentem aludni.


Hajnali 6-kor hányingerre ébredtem. Gyorsan kitakaróztam és futni kezdtem a WC felé.
Éppen csak kiértem mikor gyomrom összes tartalma visszajött.
Mi a fene?
Nem vagyok betegeskedős, de most rendesen jött a dolog.
Mikor 'végeztem' megmostam a fogam és hideg vízzel átöblítettem az arcomat majd visszabújtam az ágyba.

Következően délben keltem fel. Viszont úgy éreztem, hogy még mindig nagyon fáradt vagyok és olyan érzésem volt, mintha egy percet sem aludtam volna.
Így hát az ágyban maradtam és bekapcsoltam a TV-t.
Fura volt, de mióta felkeltem nem láttam Justint és nem is hallottam semmi mozgolódást.
Nem sokkal később szólongatni kezdtem, de nem jött válasz.
Arra nem gondoltam, hogy csak elugrott volna boltba vagy ilyesmi helyre, mert tudtam:
Akkor már rég visszajött volna.
A televíziót ide-oda kapcsolgattam végül egy hír csatornán álltam meg. A hírek a következők voltak:
-Barack Obama meglátogatta az XY nevű helyen élő hátrányos helyzetű gyerekeket.
-Angelina Jolie csont és bőr.
-Megszületett Messi kisfia.
-Justin Bieber ma dél körül hagyta el Florida tengerpartját.
Mi az Isten?
A tv-t egyből felhangosítottam és hallgattam a folytatást.
A riportban több kép és hosszabb-rövidebb videók is lejátszásra kerültek, amelyeken valóban Ő volt.
Egyből telefonom után kaptam majd tárcsázni kezdtem.
Nem vette fel. Kezdtem egyre jobban aggódni.
Amikor felakartam állni, hogy felöltözzek és utána járjak a dolgoknak szörnyű fájdalmat éreztem hátamban.
Rögtön vissza kellett üljek az ágyra.
Nem tudom mi a frász van velem. 
Minimum 10 perc után elmúlt a fájdalom és kimentem a konyhába mert szörnyen megkívántam a paprikás pukit. Tudom viccesen hangzik, de kattant egyet az agyam és rájöttem, hogy milyen rég is ettem.
Természetesen nem volt itthon így mehettem le.
Gyors telefonomat zsebem mélyére süllyesztettem és elindultam a legközelebbi kisboltba.
Amikor a pénztárnál voltam zsebem rezegni kezdett 
Felakartam venni, de tele volt a kezem. 
Kifizettem a dolgokat gyorsan és utána gyors felvettem.
A kijelzőm ezt mutatta:

-Justin!-kaptam fel egyből.
-Szia!-hangja csalódottan és unottan csengett.
-Hol vagy? Már 1000x próbáltalak hívni. És tényleg igaz ami a hírekben volt?-bombáztam egyből kérdésekkel.
-Otthon vagyok, szóval tippelhetsz.-most már átváltott flegmába.
-De miért? Baj van?-kérdeztem mit sem sejtve.
-Figyelj! Nem bírom, hogy nem csinálhatom amit akarok. Lekorlátozol. Ha füvezni akarok füvezni fogok.
Azért jöttem el, mert nem akarom, hogy felelősségre vonj. Én életem. Érted? És nehéz lesz, hogy elfelejtselek, épp ezért ne hívj és ne gyere ide. Szia-majd letette a telefont.
Köpni-nyelni nem tudtam.
Mit akar ezzel?

~2 hónap múlva

Éppen pisilek ma már vagy 12.-re miközben veszem be a gyógyszerem. Elviseletlen fejfájás gyötör, mióta elhagyott Justin.

Igen elhagyott. Amit azon a napon mondott be is tartotta. Nem hívott és nem válaszolt semmire ha kerestem.

Pedig én próbáltam. Több ezer üzenetet írtam neki és több alkalommal hívtam is, de mind sikertelenül.

Így 2 hónappal később kezdem felfogni, hogy tényleg itt hagyott.

Ma viszont elmegyek az orvoshoz, mert ez már borzasztó. Percenként kell pisilnem és rohadtul fáj a fejem.

Az orvos megvizsgált most a vér és vizelet teszt eredményére várunk.

Az ajtó nyílik és az orvos lép be rajta.

-Nelli!-szólít kedvesen-Gratulálok-mosolyog

-De hát mihez Dr.Philip?

-Gyermeket hord a szíve alatt.

-Mii? Az lehetetlen. De háát-kezdtem volna bele, mikor szépen lassan estek le a dolgok.

#Kívánósság

#Hátfájás

#Reggeli rosszullét

#gyakori pisilés

-Köszönöm!-ráztam meg az orvos kezét majd lecsusszantam az ágyról és kocsim felé indultam.

Beültem és tárcsázni kezdtem.

Justin szokás szerint nem veszi fel. 

De valahogy tudnia kell. Mit csináljak?

Először is felhívom Izát.

Ő Justinnal ellentétben 2 csörgés után felvette.

-Na mizu csajszi?-éreztem, ahogy mosolyog.

-Keresztanyuka leszel!-mondtam lassan, érhetően.

Láttam magam előtt amint szája "o" alakot vesz fel.

-Ez annyira jó-mondja nevetve 2 perc után.

-Dehogy jó Iza.. Egyedül neveljem fel?

-Jus biztos segít.-árasztott hangja kedvességet.

-Biztos-beszéltem szarkasztikusan.

-Ne legyél ilyen. Ő csinálta-röhögött.

-Héé.-szóltam rá-Ne máár, nem vicces.

-Miért tán nem ő az apa?-röhögött tovább.

-Istenem, annyira hülye vagy-röhögtem vele együtt most már én is.

-Figyelj van egy ötletem.

-Na mi?-érdeklődtem.

- . . . . . . . . 

-Ez tök jóóó!

Hosszú rész. Szerintem. Remélem tetszik. :)) Jó olvasást♥